Nagy-nagy üresség van bennem,

Ő volt az utolsó,akire az életem tettem.

Ő volt az,akiben utoljára bíztam,

Akinek akár az összes titkom megsúgtam.

De Ő nem akarta...

 

Sok-sok pillanatig játszottam a gondolattal,

Vele boldog lehetek,nem fondorlattal!

Sok-sok pillanatig álmodoztam Róla,

S az álmaim most semmivé foszlottak.

Mert Ő ezt akarta.

 

Ürességet érzek és semmi mást,

Sem haragot,sem reményt,sem üres látomást.

Csak nagy űrt mindenhol,

S körülöttem csend honol.

Mert Ő nem akart engem.

 

Nem félek a holnaptól csak ülök csendben,

Nézek magam elé,mintha minden rendben menne.

Annyit érzek,hogy meghalt egy részem,

Az idő hül,s a Balaton is befagy egészen.

Mert Ő így akarta.

S ha lenne még egy szavam utoljára,

A szememmel beszélnék,nem a számmal.

S elmondaná az egész lényem,

Hogy szenvedek és várok valamire.

De Ő nem akarja.

 

s még egyszer megfogná a kezem,

Talán megcsillanna még a szemem.

S tán megszorytanám a kinyújtott kezét,

S akkor mi ketten boldogok lehetnénk.

De Ő nem akarja.

Oldal: Fájdalom
Költemények mindenkinek :) - © 2008 - 2024 - verseloske.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat