Meg akarom tudni,mi romlott el,
Hol kereshetem a hibát,
Miért pont most,az én életemben
Nem húzhatom be a pipát?
Mi ez a feszültség,az örök dac,
Ami az én lelkemre most tapad.
Miért nem tudom áttörni a kört,
Lehet,hogy ez így marad örökkön?
Keresem,kutatom,megyek a válasz után.
Zsákutcákban lyukadok ki .
A múltam árnyéka guzsba köt.
A sorsom jó irányba nem akar alakulni.
Fáj a fejem,mennék,járnám a világot,
Nyughatatlan lelkem örökké menekül.
Az emberek,az érzések,önmagam elől.
A kiút nekem sokba kerül.
S míg ezen agyalok,rájövök némán,
Menekülni sem tudok árván,
Örökké nem lehet széllel szemben szállni,
Nem tudok a jobbra sem többé várni.
S ha egyszer megváltozik minden,
Célom közelében felsóhajtok.
Akkor jön a dalnak igazi Vége,
S csak remélhetem,hogy egyedül nem maradok.
De ha mégis megtörténne,
A sors kezeire bízom lelkem,
Talán neki máshol sikerülhet,
Mi velem együtt nem ment.