Ha tudnád,mennyit változott az élet,
El szeretném mondani,mennyire félek.
Hiányzol,nem mondhatok többet,
Tudom,ez nem ok arra,hogy örvendj.
SZomorúan gondolok az elmúlt nyárra,
Elkövetett apróbb-nagyobb hibákra.
Remélhetem-e,hogy nem lesz zord tél?
Elveszítettelek,visszakaplak-e valaha még?
Tudom,felejteni nem könnyű,de muszály,
Letépni a múlt leplét,azt a fekete uszályt,
Eltemetni,nem remélni újabb közös perceket,
Kezdeni mindent előlről egy más emberrel.
De én emlékszem rá,nagyon is tisztán,
Éreztem a zsibbadást a szívemben,
Követni el butaságot,újabb hibát,
Álmodozni tovább,nem remélve híreket,
Nyafogni minden egyes éjszakán.
Talán rosszul ítéltelek meg Téged,
Olykor minden szív nagyot téved.
Mernék-e még egyszer a szemedbe nézni?
Idilli estéken veled sétálni?
A válasz:Örökkön-örökké,
Olvass a sorok közt,s ha tovább gyötörnél,
Az élet nem csak Velem kegyetlen,
Egyszer a legjobb is elbukik...