Ha tudnád,mennyit változott az élet,

El szeretném mondani,mennyire félek.

Hiányzol,nem mondhatok többet,

Tudom,ez nem ok arra,hogy örvendj.

 

SZomorúan gondolok az elmúlt nyárra,

Elkövetett apróbb-nagyobb hibákra.

Remélhetem-e,hogy nem lesz zord tél?

Elveszítettelek,visszakaplak-e valaha még?

Tudom,felejteni nem könnyű,de muszály,

Letépni a múlt leplét,azt a fekete uszályt,

Eltemetni,nem remélni újabb közös perceket,

Kezdeni mindent előlről egy más emberrel.

 

De én emlékszem rá,nagyon is tisztán,

Éreztem a zsibbadást a szívemben,

Követni el butaságot,újabb hibát,

Álmodozni tovább,nem remélve híreket,

Nyafogni minden egyes éjszakán.

 

Talán rosszul ítéltelek meg Téged,

Olykor minden szív nagyot téved.

Mernék-e még egyszer a szemedbe nézni?

Idilli estéken veled sétálni?

 

 

A válasz:Örökkön-örökké,

Olvass a sorok közt,s ha tovább gyötörnél,

Az élet nem csak Velem kegyetlen,

Egyszer a legjobb is elbukik...

 

Oldal: Tominak
Költemények mindenkinek :) - © 2008 - 2024 - verseloske.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat