Megesik néha,hogy a csillagok alatt,
Lehet nem akarod,de egyedül maradsz.
Mélázva,búsulva,válaszokat keresel,
Vigyázz!Lehet,hogy szépet nem találsz benne.
el szeretnéd fogadni,hogy megváltozott az élet,
Ne hagyjon egyedül csak erre az egyre kéred.
Próbálod az éjszakában felfedezni sorsodat,
Elmerülve,lágyan keresed a pontokat.
Úgy érzed,hogy visszajön,reméled és várod,
Hisz' számodra nincsen nála fontosabb a világon.
De a széllel szemben Te sem állhatsz,
Mások akaratával szembe nem szállhatsz!
Szeretnél újraélni minden közös percet,
Akármi is történt,elfeleded egyszer.
Ezért is akarod,most még újra és újra,
Húzni az időt,míg felkészülsz az útra.
Egy-egy képen vágyakozva megakad a szemed,
Leülve lassan,az arcodon könny pereg.
tudod nagyon jól,feledned kéne,
De szeretnéd tudni,milyen a boldog élet.
Kiülsz a sziklára,halk dalokat játszol,
Elzárod magadtól ezt a rút világot.
Senki sem válaszol kérdésedre,mégis tudod,
Valahol szól a kedvenc bús dalod.
Hallgatni hagyom...