Szívemen nem ül egy kg-nyi súly sem,

Szememből nem tör elő patak,egy csepp sem.

Elvagyok magamban,nézek a semmibe,

Holnap mintha Valentin-nap lenne.

 

Tanulószobai csend tisztítja az elmém,

Itt kéne tanulni,de ugyan miért?

Unom magam,mint az állat,

A passzivitás az,ami fáraszt.

 

Most valami filozófikus dolgot kéne írnom

Az élet nagy eszményeiről,

De minek vágunk fel,hisz úgysem tudjuk,

Mire jó a létünk.

 

Megcsillanhatna a szemünk egy matekkönyv láttán,

Tanulhatnánk egész életeken át,

Mondhatnánk szép rímelős sorokat,

Megkereshetnénk a velős okokat.

 

Ha mindenki ezt tenné,milyen lenne a világ?

Senki sem halmozna hibára hibát?

Egy tökéletes életben boldogok lennénk?

Vagy a lelkünket az üresség enné?

 

Túl sok volt már a fennkölt elmélkedés,

A fejem fájása a terméke még.

Búcsúzom hát,ne fogyjon a tinta,

Holnapra is kell,hogy maradjon még téma.

Oldal: Tan szoba
Költemények mindenkinek :) - © 2008 - 2024 - verseloske.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat