Szívemen nem ül egy kg-nyi súly sem,
Szememből nem tör elő patak,egy csepp sem.
Elvagyok magamban,nézek a semmibe,
Holnap mintha Valentin-nap lenne.
Tanulószobai csend tisztítja az elmém,
Itt kéne tanulni,de ugyan miért?
Unom magam,mint az állat,
A passzivitás az,ami fáraszt.
Most valami filozófikus dolgot kéne írnom
Az élet nagy eszményeiről,
De minek vágunk fel,hisz úgysem tudjuk,
Mire jó a létünk.
Megcsillanhatna a szemünk egy matekkönyv láttán,
Tanulhatnánk egész életeken át,
Mondhatnánk szép rímelős sorokat,
Megkereshetnénk a velős okokat.
Ha mindenki ezt tenné,milyen lenne a világ?
Senki sem halmozna hibára hibát?
Egy tökéletes életben boldogok lennénk?
Vagy a lelkünket az üresség enné?
Túl sok volt már a fennkölt elmélkedés,
A fejem fájása a terméke még.
Búcsúzom hát,ne fogyjon a tinta,
Holnapra is kell,hogy maradjon még téma.