Annyi mindent mondanék most,

De sajnos a történet nem változott.

Tennék is mindent,amit lehetne,

De ahhoz túl gyáva vagyok.

 

Peregnek az emlékek,ócska mozifilm,

Nem vagyok kíváncsi Rád,senkire,

Egyedül,ez most jó így.

 

Írhatnék nagy dolgokat,de minek?

Értené azt valaki,s főképp Te?

Ragozhatom szépen sorban,mennyi a mocsok,

Adózhatnék szép szavakkal Múzsám előő most?

 

Nem!Kibújni a legkönnyebb dolog,

Felelősség,ugyan már!Elcsépelt toposz.

Vállalni a következményeket a tettekért,

Szembenézni a zavarral önmagáért,a másikért...!

 

Nem fogadhatom el ezt a világot,

Itt nekem minden oly idegen.

Őszinteségért cserébe ugyanezt várom,

De mások számára ez teljesíthetetlen.

 

Lehet,űrlakó vagyok,egy szerencsétlen,

Szeretek bután és igen is vakon!

túl magasra teszem a követelményeket,

S mostanra,mint kósza szellő,egyedül vacogok.

Oldal: Ennyi...Vége
Költemények mindenkinek :) - © 2008 - 2024 - verseloske.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat