Meddig kísérthet a múlt,ha már a távolba vész?
Meddig lehet szeretni valakit,he nem vagy merész?
Melyik az a pont,mikor azt mondod elég?!!
Mikor lehetsz boldog,ha nincs több remény?
Eljöttem,onnan,hol nem volt otthonom,
Belevágtam az újba,hátha jobb lesz a sorsom.
Most itt vagyok egyedül,senkiben sem bízhatok,
Életem alakulását viszik névtelen csillagok.
Szerelem,(ha lenne) de túl nagy az akadály,
Szokásomhoz híven inkább másfele futok,
Ha ő lenne az,ki mindig rám várt.
Akkor elbújni nem tudok.
Az élet nem garanciális befektetés,
Ha nincs szerencséd úgyis elbuksz,
Isten és a nagyszerű teremtés,
Mind egy nagy-nagy humbuk!
De én mégis várom a percet,
A percet,mikor arcod újra láthatom,
S ha remélni nem is remélhetek,
Rád örökké várhatok.
Légy őszinte!Tedd szívedre kezed!
Mondd:szeretlek,szeretlek,szeretlek...
Mondj ezer mesét,s többet,
Soha nem érjen véget ez a történet.
S ha a szádon a szó sajnálom,fordulj meg kérlek,
Vedd utad a Duna kanyargó mentén,
S engem többet ne keress!