Egy fiúhoz szólok most,aki nem lehet itt velem,
Csábítota az ismeretlen,más egek,a Végtelen.
Nem haragszom Rá, miért is tenném?
Megy az élet tovább,minden a rendjén.
Sokszor gondolok Rá,évek távolából,
Sír a lelkem,lehetek most bárhol.
Milyen jó az,ha fogja kezed,kit szeretsz,
Tudod a szíved mélyén,Ő lesz kit sosem feledsz.
Kinyújtottam a kezem,sötét volt és vártam,
Ott lesz-e,ha szükségem van Rá?
De a hidegben továbbra is egyedül álltam,
Szerettem volna,ha hajnalodik már.
Ő nem volt az,Ki szeretni tudott,
Hiába vártam,s várok egy Új napot.
Újra láttam Őt,s elfordítottam a fejem,
Én már nem veszem könnyen a sérelmeket.
Egy fénykép van még most is a szobám falán,
Nem tudom,nem emlékszem,Ő ...... talán.
Visszanézek lassan,ezer év is eltelt.
Nem feledlek,remélem összefutunk egyszer...
De Te már újra boldog vagy...