A kedvenc számom megy most is,
A motor dübörög,Bálint gyorsít.
A táj ködbe burkolva némán áll,
Szomorú ő is,mint én talán.
Ülök a buszon,s tanácstalanul nézek,
Az eseményeket felfogni nem vagyok képes.
Tegnap még minden szép volt,a madarak énekeltek,
De ma nincs így,s Te sem fogod két kezem.
Az émelyítő érzés,mi emlékek képénél elkap,
Megértésével szívem,eszem,lelkem felhagy.
A töridoga fölött könnyeim elerednek,
S az érzések belőlem kitörni készülnek.
Nem hagy nyugodni sokféle érzés,
Közülük például a szerelem és a féltés.
S a padra borulva zokogok keservesen,
Mert elfogadni nem tudom,hogy elveszítettelek.