Magányhoz szóló költeményt írok én,

Hiszen a szerelemhez hogyan is írhatnék.

Elhagyott,megcsalt ebben a nyomorult életben,

Nincs semmi,mi jó és szép számba mehetne.

 

Szerettem vakon és eléggé bután,

Jutalmat nem kaptam sok csalódás után.

A remény lassan kialudt bennem,

Elfelejtek mindent kicsi szobám csendjében.

 

Néha-néha egy kacér gondolat éled fejemben,

Mi lenne,ha megpróbálnám csak még egyszer.

De eszem idejében nyugalomra int,

Mert Boldogságport rám senki sem hint.

 

Csak 1 órát kérek,1 napot,semmi többet,

Csak ennyi időt,míg nem jönnek a könnyek.

Öleljen át 1 srác kit nagyon bírok,

Kit szeretni tudok,s kiben megbízok.

 

De hogy ki ez az ember már én sem tudom,

Létezésében megbízva az örömhöz jutok.

De az érzés már elmúlt,csak űr maradt,

A csendben kezemre csak a Magány akadt.

Oldal: Magányhoz
Költemények mindenkinek :) - © 2008 - 2024 - verseloske.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat