Dorottyát olvasok éjnek évadján,
Hisz' lustaság vagyok,nem is tagadám.
Későn kezdtem tanulni,s most iszom a levét,
Félálomban írom az órára a levélt'.
De baj nincs,mert reggelre kész lesz,
S a dolgozatot büszkén adom én be.
huncut mosolyom a szám szélén,
Tudom,hogy a kritika lesz irományom élén.
Nem tehetek ellene tökéletes nem levén,
mindent az utolsó percre halogatok én.
Egyszer csak-csak megtanulom még,
Hogy a hanyagság nem eszköz,sehol sem ér.
Most mindegy,megnyugodtam már,
A lecke kész van egyes nem lehet hát.
s felszabadultan nevetek a többi társsal,
Vége van a hétnek,új jön,új kihívással.