Mit szívem érez,egy aprócska dobbanás,
Beléptél életembe,fénysugarat láttam,
Szeretném hinni,begyógyul minden forradás,
Te leszel az,kire eddig is vártam.
2 hete nem hallottam felőled,nem is írtál,
Erikától kérdezted,élek-e még,
Kicsit fáj,más vagy,mint mikor utoljára hívtál,
Sajnos közeledik a tél.
Sok-sok rosszat hallottam,
Óvtak is Tőled,
Én csak a szív szavára figyelek,
Nem menekülök előled.
tanulok,okulok,a hibák erősítenek,
Élem tovább szokványos életem.
Nemsokára elhalványul arcod,
az emlékek sem örökké élnek.
Majd,ha elmész mellettem az utcán,
S nem köszönnék neked,
Csak bámulnék Rád bután,
Mert nem ismertelek fel.
Ne haragudj kérlek akkor,
Nem én vagyok a hibás,
Miért hagytad,mikor a világ változó,
Elkövetni ezt a hibát???
Ne nézz utánam kérlek,
Engedj szabadon újra,
A szerelem így gyötrő vétek,
Rá kell térnem egy helyesebb útra.
Megérted gondolom,nem is várok mást,
Legyen ez most a búcsúszó.
Tengernyi szerencsét kíván,
Egy lány,kinek szíve érted dobogott.