Ma ért egy meglepetés,túlcsordult a pohár,
Előfordul,ha a húr túlfeszül már.
Megesik hogy puffanok,s ez a könnyebb eset,
Persze csak ha annyiban hagyom.
Hogy veled mit kezdek?semmit.
Téged is elnyel a sötét lyuk.
Tudod a hely,ahova mindig jutok.
Miért hittem,hogy engem szeretni tudsz?
Nem zavar a tudat,hogy boldogan élsz nélkülem,
Ez számomra megszokás,
Mindenki pótolni tud,s hogy miért?
Magam sem tudom talán.
Nem ismerlek jól,s ezért a seb sem nagy,
Éldegélem tovább mindennapjaimat.
Miért írtam mégis Neked-e pár sort?
Hazudnék,ha mondanám tudatos az ok.
Indíték sincs,csak a remény,
A boldogság veled,egy új regény.
Egy fejezet kezdete,hol Te is boldog lehetsz,
És én is boldog lehetnék...