Szerelmes szíveknek szenvedő számjában,
Szép szemű szemetek szenvelgő árjában.
Szerepet játszó szöszmöszök között
Szóló álmot szenderegve szövök.
Szám szerint szárnyaló érzések szélén,
Szúró szellő,sziklaperem élén,
Sziporkázó személyek semmibe szálltak,
Szótlanul szerelmet,mást nem is vártak.
Szellemük szívesen szidja a múltat,
Szófajuk színében keresnek újat.
Színtelen világuk sziporkázóvá válhat,
Szenvtelen szeretők a semmibe szállnak.
Szerelmet szerezni nekik már lehetetlen csoda,
Ennek is megvan a saját maga oka.
Szívüket széttépte szúrások árja,
Szenvedő szellemnek már nem lesz párja.