Ismét eljött hát ez a pillanat,
A véhéhez közeledik az év,
Lassan elhagyjuk a tantermet,
A gimnáziumi évekre leszáll az éj.
Termékeny pillanatok bioszon jönnek,
Remélem nem múlnak el emlék nélkül az évek.
Most is,mint mindig üveges tekintetek,
Vali az egyetlen,ki a tanárra figyel.
Felvetem a kérdést:mit hoz a jövő?
Lesz-e új barátom,ér-e sok öröm?
Biosz óra,töri,matek hiányoznak-e majd?
Filozófiai téziseket alkotok valaha?
Megfogyott a létszám,ellógott a fele.
Írom a zsivajban ezt a kis versikét.
Ha elmegyek lenne-e visszaút?
visszafogadna ez a terem?
Nem érdekel a recesszív,sem a domináns allél,
Beszéljünk inkább Rousseau-ról.
Úgy érzem többet nyerek filozófiai tanokon.
Várom már a végét,az útelágazást nézem.
Sajnos itt nem jön Inter City,
Hiába is remélem.
Semmi baj,felszállok Göncöl szekerére,
Elrepülök nagy lazán,
S ha néha-néha visszanézek,
Csak annyit kérek:gondolj olykor Rám!